Hálát adsz...

Milyen jó érzés szabadnak lenni! Szabadon jársz és kelsz amerre a szíved diktálja. Érezheted a szelet amint átjárja hajad és belélegzed a friss levegőt. Utazol és látsz. Mosolyogsz és megcsodálsz. Hálát adsz és dicsérsz. Társra találsz a szabadságban. Ketten utaztok egymás kezét fogva. Együtt adtok hálát a közös életért. Így minden sokszorosan jobb.

Egy kis sziget

Amikor kialakul egy szép és tiszta lét, akkor a rossz nem marad tétlen.

Egy kis szigeten a mosoly és a jóság boldogan él. A nyugtalan vihar fenyegetni kezdi a kis szigetet de ő nem adja meg magát mert erős alapokon fekszik. Ezt az alapot a Jóisten öntötte, jutalmul a szigetecske hitéért. A kis sziget megmarad és szépen virágozni fog mert tudja, hogy a Jóisten akaratából született, nem árthat neki a vihar.

Kell ott fenn egy ország

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz.

Ima

Elviszem Hozzád és bizalommal teszek a kezedbe mindent ami fáj, mindent ami örömet okoz. A te Szent kezedbe helyezem életem és arra kérlek, hogy nézz a szívembe. Te ismersz engem a legjobban és Te tudod, hogy mi az amire nekem igazán szükségem van. Vezesd Te az életem és engedd, hogy mindig hozzád meneküljek amikor arra vágyom, hogy biztonságban legyek. Különös kegyelemnek tekintem a hitem hiszen Tőled kaptam ajándékul azt az ösvényt amelyen Rád találtam.

Akkora öröm!

Egy pár dolog ami boldoggá tesz nap mint nap

-Meghallani a húgom lépteit az ablak alatt amint átjön hozzánk
-Édesanyámmal együtt nevetni
-Meglátni egy-egy kisfiút az utcán és arra gondolni, hogy a megszületendő kis unokaöcsém is ilyen aranyos gyerek lesz majd
-Meghallgatni egy-egy szép dalt és átérezni az üzenetét
-Érezni a Jóisten szeretetét
-Elmenni a délutáni szentmisére

Eltávolodni

Nem is tudom milyen lenne az élet tervek és elképzelések nélkül. Gyakran az álmok adnak erőt a mindennapokhoz. Valami amit el szeretnénk érni, célok amelyeket kitűzünk magunk elé...
Szerintem fontos figyelni arra, hogy megtartsuk az egyensúlyt a vágy és a szükséglet között. A vágy kellemes, a szükséglet veszélyes. Vágyainkat ne változtassuk át olyan dolgokká amelyeket ha esetleg nem kapunk meg, akkor keserűséget okoznak nekünk. Ha minden tőled telhetőt megtettél és mégsem értél révbe, akkor azt a bizonyos dolgot nem neked szánta az ég.
Nem vált valóra...
A te igazi célod máshol vár rád, jó volna irányt változtatni és feléje haladni.

Barátok és gitárest

Amikor összeülünk, hogy daloljunk:

Ilyen egy szép este.

Mostanában

A reggeli kávé mellé elkel egy pár gondolat...
Végre itt az igazi nyár: nagy melegek, tömérdek napsütés, utazás és sok-sok pihenés. Jó volt ott lenni a FerBit biciklitúrán. Úgy érzem sokat tanultam ezalatt az öt nap alatt. Csak pozitív, építő jellegű élményben volt részem és ezekért nagyon hálás vagyok. A sok barátságos embernek, a gyönyörű tájaknak és az ott megtapasztalt érzéseknek köszönhetően új energiákkal feltöltődve értem haza.
Ezzel ellentétben azt is megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz egyedül lenni. Minden nap hálát kell adjak a Jóistennek a családomért és minden egyes emberért aki szeret és mellettem van.
Mitévő lennék nélkületek?

Andersen meséiből: Gerda és Kay

-Igaz-e, hogy te vetted el az én játszópajtásomat? Neked ajándékozom a szép piros cipőmet, ha visszaadod.

Úgy látta, mintha a hullámok biztatóan intenének feléje. Akkor lehúzta legféltettebb kincsét, az új piros cipőjét, s beledobta a folyóba, de nem tudta messzire hajítani, hát a hullámok visszasodorták a partra, mintha a folyó nem fogadná el Gerda nagy áldozatát, mert cserében úgysem tudja visszaadni Kayt.

Mennyire szép és ártatlan a történetük!

http://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#19

Véleményem a szeretetről

A szeretet egy életmód amely meghatározza a köztünk és a körülöttünk lévő világ közti viszonyt. Ez úgy hangzik mintha egy meghatározás lenne, valójában csak annyit akartam vele mondani, hogy a szeretet mindig kifele irányul, vagyis a világ felé, és azt várja, hogy onnan válaszként szintén szeretetet kapjon.
A szeretet tökéletes kellene legyen, sajnos legtöbbször mégsem az. Én úgy gondolom, hogy az édesanyák szeretete közelíti meg leginkább azt a mércét amit a szeretet himnusza felállít. Ezt volt szerencsém megtapasztalni 26 éven át. Bármi is történt velem: lehettem rossz vagy akár jó, jókedvű vagy éppen morcos, egészséges vagy beteg, erős vagy védtelen, édesanyám szeretett. Örvendett az örömömnek, ünnepelte a sikereimet. Amikor szenvedtem velem szenvedett, ha valami fájt nekem az neki is fájt. Ha szomorú voltam akkor ő is szomorú volt. Tudom, hogy mellettem áll mindig.
Tőle tanultam meg szeretni.

A tegnapi utam hazafelé és nemcsak

Az út rossz volt: köves, poros, kacskaringós és végig égetett a nap. Vizet elfelejtettem vinni magammal, el sem hiszem, hogy ennyire szórakozott tudok lenni. Szenvedtem is emiatt, de a kirándulás maga kellemes volt.

Szerencse, hogy optimista természettel áldott meg az Úr és bátorságot is adott nekem. Kemény fából faragott, ezt elég gyakran tapasztalom mostanában. Bizony, még így is sokszor nehéz...

Hosszú napok

Mostanában minden napom ilyen: hosszú és kimerítő. Estére mindig érzem azt az egészséges fáradtságot ami már-már kellemes. Jó ilyenkor bebújni a pihe-puha ágyba és rögtön elaludni. Még jó, hogy nemsokára annyit pihenhetek amennyit csak akarok.
Vége a tanévnek. Ez volt a harmadik évem a tanügyben, ez az év tűnt a legrövidebbnek. Jó volt és könnyed. Úgy érzem még sokat kell fejlődnöm, van még amin javítani kell. Erre majd szeptemberben fogok bővebben gondolni. Addig is itt a NAGY VAKÁCIÓ. Irigyelhettek! :p :)

Milyen szép dolog...

ha valaki figyelmes és emlékszik azokra az apró dolgokra amelyeket sokszor csak úgy egyszerűen megemlítünk, nem is tulajdonítva nekik nagy figyelmet. Egy nagyon kellemes meglepetésben volt részem amikor az indiai ismerősöm egy balett-táncosnővel küldött nekem képeslapot. Egyszer említettem neki, hogy szeretem a balettet és lám! Igazi örömet szerzett vele!

:)

Lassan közeledik a NAGY vakáció, máris érezni lehet a hangulatát. Holnap gyereknap van, a gyerekekkel játszani fogunk az iskola udvarán. Már nagyon várom, mert ilyenkor mindenki jól érzi magát. Játszani jó!!!
Nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne a munkám. Most különösen jól esik hiszen eltereli a gondokról a figyelmem. Ott az a sok kedves gyerekarc és nehéz lenne nem velük örülni amikor látom, hogy mekkora boldogságot jelent nekik egy-egy dicsérő, figyelmes, bátorító szó és a játék öröme.

"A tavasznak sem mondhatjuk: Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz. Csak azt mondhatjuk: Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz." (Paulo Coelho)

Az ézrékenység kincs!

Az iskola udvarán sétálgattam amikor odajött hozzám egy elsős kislány. Egy ágat tartott a kezében és nagyon el volt keseredve. Elmesélte, hogy a fiúk lerúgták foci közben a fáról és ha nem segítek neki, akkor az ágacska meg fog halni. Víz nélkül az ágacska elpusztul és ő ezt nem engedheti meg. A tanítónénije nem akarja vízbe tenni a kis ágat.
Nagyon meglepődtem azon, hogy a kislány ennyire érzékeny és teljes odaadással a szívén hordja annak a látszólag jelentéktelen ágacskának a sorsát!
Az érzékenység kihaló félben van. Egy olyan világban élünk ahol mindenki erős akar lenni és kevésbé sebezhető.
Milyen kár, hogy nem a szelídség, a gyengédség, az érzékenység számít manapság értéknek.
Átvettem az ágat és vázába tettem.
A kislány annyira boldog volt! Nála csak én voltam boldogabb, hogy megsimogathattam a kicsi szívét ezzel a gesztussal.

Beszélgetni

Fontos beszélni arról ami a szívünkben van.
Mondd ki azt ami ott rejlik! Ezek a szavak a legszebb helyről jönnek, nem kell visszatartani őket. Mondd el vagy írd le: olyan mintha tükörbe néznél.
A mondandód fontos! Hadd, hogy repüljön mint pillangó a napfényben!

Édesapám

Boldog vagyok, hogy sikerült egy olyan dolgot tennem ezen a héten, amire édesapám büszke lenne. Biciklivel indultam el és biciklin jöttem vissza, egy jó nagy távot megtéve. Sokszor már alig bírtam, voltak pillanatok amikor minden erőmet össze kellett szedjem, hogy sikerüljön felmenni egy-egy kaptatón. Istenem, adj erőt! - nem egyszer mondtam el magamban.
Édesapám tanított meg biciklizni, még mielőtt elsős lettem volna.
Mindketten nagyon szerettünk biciklizni. Élete utolsó napján is biciklizett.
Nem tudom megírni ezt a bejegyzést könnyek nélkül...
Csak emlékeznem kell rá és máris fülembe cseng a hangja...a kedvenc dala...ahogyan hív engem...
Annyira szeretnék most biciklizni vele én közben énekelni azt az LGT dalt amit annyira kedvelt!

A kispárna

A hatodikos Bence mesélte, hogy van egy balavásári fiú Vásárhelyen a bentlakásban aki nem tud aludni a kispárnája nélkül.
A fiú meg a párna elválaszthatatlanok.
Szegény kispárna! Mindig őt használják fel arra, hogy megvicceljék a gazdit. Április elsején különféle illatú parfümökkel fújták be, és a fiú mivel aludni szeretett volna, kénytelen volt elviselni a szinte kibírhatatlanul erős illatfelhőt a hőn szeretett párna körül. Inkább tüsszentett mint aludt.

Azért mi jókat szórakozunk angol órán egy-egy ilyen mókás zárójelben.

El jardin parece hablar

Aranjuez! Olyan szívesen eltévednék ebben a kertben...
Gyönyörű parkok és tágas erdők. Csendes tavak és békés napsütés.

Szeretem a kerteket mert tele vannak titkokkal. A patak mindig mesél. A rózsák álmodoznak és a séta sosem ér véget.

Igen!

Mosolygok, mert így a többi arcra is mosolyt csalok!
Ez számomra nagyon fontos!
Marika néni mondta, hogy többek közt azért szeret engem, mert mindig mosolygok. Én is azért szeretem Marika nénit, mert egymást mosolygásra buzdítsuk.
Bárcsak mindig könnyen menne a mosolygás!

Forog

Változás
Nemrég elhatároztam, hogy változni fogok. Kinyitom a szívem a világ felé. Hadd lám mi történik majd! Pörögni-forogni akarok az élet zenéjének hangjára, nyitott szemmel, nyitott karokkal, mosolyogva.
Ha kinyitom a szívem, jobban vigyázz rám, mert így sebezhetőbb leszek. Szükségem van arra, hogy valaki vigyázzon rám és én őrá...

Valahol az időben

Próbálom rövidre szabni ezt a bejegyzést, mert tudom, hogy amikor filmekről, regényekről, zenéről van szó, akkor érvényes az ízlések és pofonok mondás és nem akarnálak untatni.
Szeretem a lányos filmeket tele romantikával, erős érzelmekkel és mesebeli endig-el. Bevallom töredelmesen: szeretem a meséket, szeretem amikor a királykisasszony és a herceg találkozik és együtt találnak rá a boldogságra. Legalább a filmekben legyen ilyen...
Regényekben is a hasonló történeteket szívlelem: a viktoriánus kori angol irodalmat. Hirtelen nem is tudom, hogy melyik történetet emeljem ki! Legyen Elizabeth Bennet és Darcy...? Igen!
És a zene?

Is love only a four letter word?

Példaképem

Audrey

Mesélnivaló

Szénaverős egy félreeső falu, 14 kilométerre van a főúttól. Egyesek szerint a világ végén van, mert utána már semmi sem következik. Egy kicsit féltem amikor nekivágtam az útnak.
Tényleg messze van, de gyönyörű falucska. Lehet, hogy a reggeli nap fényében tűnt szépnek ... Vagy lehet azért tetszett annyira, mert el van rejtve a világtól és kedves emberek lakják : kedvesen fogadtak a gyerekek, kedvesen fogadott az ottani igazgató, tanári kar. Szívesen segítettek nekem és gondoskodtak arról, hogy jól érezzem magam köztük. Történt egy érdekes dolog is amíg ott voltam. Amikor bementem a mosdóba, meghallottam, hogy egy kislány sír. Szegénykére rázárult az ajtó és ijedtségében elkezdett sírni. Nagyon hálás volt, hogy kiszabadítottam. :)

Kenden is sikerrel jártam és lassan készen van a jelentésem.

Hazafele is történt valami, ami kellemes érzéssel töltött el. Együtt utaztam egy nagymamával és az unokájával. A kisfiú 3-4 éves lehetett és ahogy a mamája felültette, belém fogózkodott a kicsi puha kezével. Megfogta a karom, hogy biztonságban érezze magát és induláskor ne essen el. :)
Boldogan ajánlom fel a Jóistennek ezt a napot, mindegy egyes szép pillanatát.

:)

Annyira szeretem a kedves embereket! Ismeretlenül is rád mosolyognak és olyankor felvidul a napod. Lefényképeztem a Jóistennek ezt a kedves mosolyt.
Mintha csupa szív és lélekből állnának ezek a pillanatok.

Én is egy kedves ember szeretnék lenni, aki mosollyal biztat!

:)

Vers

Egy idős nénit és bácsit figyeltem meg a templomban. Keddenként szoktak ott lenni, fogják egymás kezét mert nehezükre esik a járás. Együtt könnyebb. Áldozni is egymás segítségével mennek.

Ez a vers jut eszembe amikor látom őket.

...

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Annyira szép tud lenni egy ilyen kép.

Annyira szerencsések...

Egy szomorú mese

A héten vettem egy gyönyörű meséskönyvet. Ez a meséskönyv annyira szép! Álmodni se lehetne szebbet!
Benne az első mese: A rendíthetetlen ólomkatona.

...Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többitől: fél lába volt, mert őt öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból. De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon. Mégis éppen ez az egy volt az, akinek a sorsa különösre fordult.
Az asztalon, ahol az ólomkatonákat fölállították, sok más játék is volt, de valamennyi közt a legszembetűnőbb egy takaros kis papírmasé kastély. Apró ablakain egyenest a termeibe lehetett látni. Előtte parányi fák szegélyeztek egy tükördarabkát, amely tavat akart ábrázolni. Viaszhattyúk úsztak a tavon, és visszatükröződtek benne. Minden takaros és csinos volt a kastélyban, de a legtakarosabb mégis a tárt kastélykapuban álló kis teremtés volt. Őt is csak papírból ragasztották, de szoknyáját a legfinomabb gyolcsból varrták, vállát keskeny kék pántlika födte - ez volt a ruhadereka -, a mellén pedig egy nagy aranycsillám rózsa tündökölt, akkora, mint a kis hölgy arca. A papírhölgyecske táncosnő volt; két karját kitárta, egyik lábát pedig olyan magasra nyújtotta, hogy az ólomkatona nem is látta, és azt gondolta, hogy féllábú, mint ő maga...

Ott volt a kis papírkastély is, kapujában most is ott állt fél lábon a takaros kis táncosnő, másik lába a magasban - ő is rendíthetetlen maradt. Ez úgy meghatotta az ólomkatonát, hogy hajszál választotta el a sírástól, már-már kicsordultak szeméből az ólomkönnyek. De a sírás mégsem illett volna hozzá. Csak nézte a táncosnőt, a táncosnő meg őt, de szót nem váltottak...

Az ólomkatona ott állt a tűz vörös fényében, és kibírhatatlan forróságot érzett, de nem tudta, a kályha tüze hevíti-e vagy a szerelemé. A piros-kék festék is lepattogzott róla; a viszontagságos utazástól-e vagy az emésztő szomorúságtól, azt sem tudta. A táncosnőt nézte, a táncosnő meg őt. A katona egyszer csak érezte, hogy olvad, de csak állt rendíthetetlenül, s keményen markolta a puskáját. Akkor kicsapódott egy ajtó, a léghuzat fölkapta a kis táncosnőt, s az, mint egy lenge tündér, beröppent a kályha nyitott ajtaján a katona mellé, lobbant egyet, s vége volt.
A katona akkor zsugorodni kezdett, kicsi ólomgomolyaggá olvadt, s másnap, amikor a szolgáló kiszedte a kályhából a hamut, egy kis ólomszívet talált benne - ennyi maradt a katonából. A táncosnőből nem maradt más, mint az aranycsillám rózsa, az is szénfeketére perzselődött.

Canción

Un desamparado se salvo
Por causa de una buena acción
Y hoy nadie lo repudia, hallelujah.
Que no habrá miseria alguna, hallelujah.
Que la norma sea el amor
Y no gobierne la corrupción
Sino lo bueno y lo mejor del alma pura, hallelujah.

http://www.youtube.com/watch?v=f2SZ-nCBmsU

Gondolat

A tegnap az úton hazafelé azon gondolkoztam, hogy mi is az amiből az erőnket kapjuk. A válasz egyértelmű: a szeretet. Isten és az emberek szeretete. Ez adja az energiánkat.

Ma jó

Ma jó érzés nagyon korán kezdeni a napot. Még az óra csörgésére sem volt szükségem, magamtól ébredtem. A Jóisten szólt: mondd el a reggeli imát, szólj Hozzám és Én meghozom a kedved.
Nem vagyok se fáradt, se erőtlen. Pörögni-pörögni egészen estig. Még akkor is ha sok minden nehéz és van ami fáj fog.

Fekete-fehér filmdalok

Fekete-fehér filmdalok - mennyire szeretem őket...

Mennyire más a világuk!

Én nevetek ma mindenen, hiszen a könny nem érdekes.
Én nevetek, mert sírni, sírni már, tudom, nem érdemes.
Nem panaszkodom többé senkinek,
tán nincs is okom és nincs is kinek.
Én nevetek, mert úgysem értenék a fájó szívemet.

Egészen személyes

Aki hisz Istenben annak minden sokkal könnyebb... Könnyebb a szenvedést elviselni, könnyebben jön a vigasz és a boldogság is könnyebben elérhető. Ez az én személyes véleményem... Erre akkor jöttem rá amikor elvesztettem egy fontos személyt: az édesapámat.
Amikor meghalt, hirtelen nagyon megijedtem mert pillanatok alatt megjelent egy óriási üresség a szívemben. Érdekes módon ez az üresség amilyen hamar megjelent, olyan gyorsan el is tűnt és elcsodálkoztam azon, hogy nagyon hamar megvigasztalódtam. Keresni kezdtem ennek az okát. A Jóisten mellettünk volt azokban a nehéz pillanatokban, ezt biztosan tudom. Ő vigasztalt meg minket, ezért volt könnyebb megélni a veszteséget.

Nemrég újra megtapasztaltam ezt...
Erről nem szívesen beszélek mert nagyon személyes. Ugyanakkor tudom, hogy el kell mesélni és beszélni kell róla mert ez egy olyan történet amiből tanulni lehet.
Novemberben egy olyan személy megbántott meg, akihez egészen közel álltam. Több mint két évet voltunk együtt jóban és rosszban. Azok akik régóta ismernek, tudják, hogy mit jelentett ez az elszakadás. Nehéz volt feldolgozni. A lényeg az, hogy a Jóisten akkor is mellettem volt. Ezt konkrétan megtapasztaltam. Olyannyira mellettem volt, hogy egy egészen jó dolog alakult ki ebből a csalódásból. Nemcsak, hogy meg tudtam bocsátani, de a Jóisten közbenjárására a régi kapcsolat átalakult egy új barátsággá.
Amikor leültünk és megbeszéltünk mindent, amikor megértettük egymást, akkor valami átalakult. Elváltak útjaink, ki-ki a saját útján haladt tovább keresve azt amire a szívének igazán szüksége van.
Örvendek, hogy így történt.

Új bejegyzés

Szintén egy történet...
Első hetem volt Sóváradon, az első tanítási évemben. Ha a létszám megengedi és a tanfelügyelőség jóváhagyja, az iskola létesít roma osztályt a szülők kérésére. Ott Sóváradon is létezett egy ilyen osztály, a második A, 10 aprócska kisfiúval. Első héten, kedden, ott volt órám. A második napom volt és én gondtalanul bementem megtartani az angol órát. Csatlakozott hozzánk még egy kislány is aki megbukott és nem tudta hova kell mennie, melyik osztályhoz tartozik. Leült az egyik sarokba és elkezdett pityeregni. Az elején nem tudtam, hogy miért pityereg és csak nagy nehezen mondta el mi is a baja. Vigasztalhatatlan volt, bármit mondtam neki úgyis potyogtatta a könnyeit.
Az óra elkezdődött a bevezető leckével. Már az elején nagyon zajosak voltak a gyerekek, azt sem tudtam mit tegyek... egy idő után láttam, hogy már egyáltalán nem érdekli őket a mondandó, szívesebben játszanának. Az akkori tudásomból minden stratégiát bevetettem de az utolsó tíz percben mégis elszabadult a pokol. Az egyik sarokban sírt a kislány, az osztályterem másik felében három gyerek elkezdett verekedni egy ceruzán és én akkor legszívesebben leültem volna a pityergő kislány mellé, itatni az egereket. Kétségbe voltam esve, hogy ez a munka nem nekem való. Nagy nehezen kicsengettek és a következő héten már lelkileg is felkészültem erre az órára. Aztán idővel megbarátkoztunk és nem volt semmi baj.
Ez az óra mégis kedves emlék marad. A kislány aztán sok-sok rajzot készített nekem.

Humoros

Lomtalanítás közben rátaláltam a piros hátizsákomra és eszembe jutott egy humoros történet. Két évvel ezelőtt hordtam ezt a hátizsákot, tele volt mindig könyvvel, munkalappal, munkafüzettel, mappával és efféle tanításhoz való kellékkel. Ott álldogáltam a megállóban, a buszra várva, reggel nyolc körül. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egy idős bácsi csúnyán néz és ezt mondja:
Mit ácsorogsz itt ebben az órában? Ahelyett, hogy iskolában lennél itt lopod a napot!
Nem tudtam hirtelen mit mondjak...aztán végre kinyögtem, hogy valójában az iskolába tartok csak a katedra másik felén szoktam tölteni az időm.


Egy másik vicces történet...

Felügyeltem az egységes dolgozatok írását, fel s alá sétálgattam az osztályban. Egy kisegér hirtelen kiszökött a fásládából és nekem csak ennyi kellett...rögtön felszöktem a katedrára és le nem szálltam onnan ameddig a dolgozatot meg nem írták a gyerekek. Körülbelül egy órát kuksoltam ott mert az egérke nem egyszer szaladt át az osztálytermen. Nem is kell mondani, hogy a diákok nagyon élvezték a helyzetet.

...

Egy újabb nap lassan véget ér...
Ma avattak fel imaapostolnak. Egy kicsit félek ettől a feladattól. Képes vagyok rá?

Szép

Mindennapok

Sokszor olyan jók a mindennapok! A rutin is lehet jó, a kis programjaink és szokásaink édessé válnak mert tökéletesen tudjuk, pontról pontra, hogy mi is fog következni. Ébresztő, gyors kiszállás az ágyból mert így könnyebben sikerül fél hatkor, a zene még ilyenkor sem hiányozhat, kávé és egyéb apró kis tennivalók.
Nem is tudom melyik a nap legkellemesebb pontja. Azt hiszen mindig más és más történés okoz boldogságot, mikor mi. A legjobb az amikor sok-sok apró kellemes dolog történik a nap folyamán. Olyankor vagyok a legboldogabb amikor látom, hogy mosolyt csalok a diákjaim arcára, amikor látom, hogy elgondolkoznak egy-egy dolgon amit mondok, amikor sikerül imádkozni és megnyugszik a szívem, amikor este leülök és meghallgatom kedvenc dalaimat és teázok, amikor elbeszélgetek valakivel, amikor egy új barátot szerzek.

A mai nap egyik szép pillanatát egy utazásról szóló fényképalbum megnézésekor éltem meg. Olyan jó utazni!

Beszámoló

Megpróbálok rövid lenni és tömören elmesélni a legfontosabbat abból amit láttam, tapasztaltam.
Egy olyan városban jártam ami nagyon tetszett! Tetszett mert szép és lenyűgöző, mert tele van emberekkel akik a világ különböző részeiről jöttek oda. Szerettem a metrózást, a sok fényűző üzletet, a friss és bátorító hangulatot. Jól éreztem magam térképpel a kezemben. Felkereshettem azokat a helyeket amelyek híressé teszik Milánót.

Utazás előtti gondolatok

Az emberek sokszor nagyon érdekes módon fejezik ki amit éreznek. Láttam ma reggel édesanyámon, szomorú amiatt, hogy elutazok. Nem mondott semmit egy adott pillanatig, de amikor megfőzte a teát ezt mondta: ,,Ha te elmész, ki fogja meginni ezt a sok-sok teát?". Ezzel fejezte ki azt, hogy nagyon fogok hiányozni és ezt mindketten tudtuk.

Ismerkedés

Ma elgondolkoztam azon, hogy hogyan is tudnám magam dióhéjban bemutatni, ha valaki megkérne rá. Ha magunkat sem ismerjük igazán, hogyan tudunk mást megismerni? Erre a válasz a következő: bizalom. Bízzunk az emberekben.

Alapvetően egy vidám természet vagyok és törekszem...
Törekszem, hogy egyre jobb legyek, jobban szeressem az embereket, nagyobb legyen a hitem Istenben és bízzak saját magamban.
Tegnap az egyik diákom megkérdezte, hogy sikerült-e betartanom az újévi fogadalmam amiről még az év elején beszéltem az osztályban.
Jaj...én már meg is feledkeztem róla. Azt fogadtam meg, hogy kedvesebb leszek az emberekhez. Annyira érdekes, hogy Krisztián emlékezett a fogadalmamra, én viszont megfeledkeztem róla. Valahol mélyen még bennem van az elhatározás és aszerint cselekszem. Köszönöm, hogy emlékeztettél rá!

Egyre jobban!

Nem is tudom miért vagyok ennyire érzékeny! Nem szégyellem, egyáltalán nem, csak nehéz...
Sok kedves ember van mellettem akik segítenek nekem ha mélyponton vagyok. Őket Diogenész is embernek nevezné miután híres lámpása fényében is úgy ragyognának mint a drágakő.
Megtaláltam a Megoldást is! Nem merem még elárulni, de ha elég erős leszek hozzá, akkor kikiáltom, hogy mindenki értesüljön Róla. Ez a kötelességem és nem tehetek másként.
Igen!

Most

Amikor a szívem egy bizonyos pontja nagyon fáj, akkor József Attila verseit olvasom. Az őszintesége és szeretetvágya könnyedén magával ragad, mert közel áll ahhoz amit ilyenkor érzek. Megértésre vágyok, sokszor vagyok gyenge és József Attila versei elringatnak.

Szeretném, ha homlokomra tennéd kezed...

Ma ébredtem rá arra, hogy nem értem a világot. Miért nem elég az, ha teljes szívvel a legjobbat adom magamból?

Ajándék

Kaptam egy karácsonyi üdvözletet amin ez állt...
Ennél szebb és meghatóbb üzenetet nem is kívánhattam volna. Köszönöm, szívembe zártam!


Lábnyomok

Álmomban mesteremmel tengerparton jártam, s életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk -két pár lábnyom a parti homokban, ahogy Õ mindig ott járt énvelem.De ahogy az út végén visszanéztem, itt- amott csak egy pár lábnyom látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: "Amikor életem kezedbe tettem, s követõdnek szegõdtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom lábad nyomát. Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínységben?"Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: "Gyermekem sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak."

Csillogó karácsony

,,Megszólaltak a csengettyűk,

csillog-villog az egész világ,

tiszta fehér minden út,

akár az égen a fénylő csillagok,

mert itt a Karácsony:

ma született a Megváltó."

Egy egészségesebb világ...

Láttam egy filmet ami nagyon tetszett! A neve: My Louisina Sky (Az otthon kék ege). Egy kislányról szól a film, a gyerekkorát mutatja be a csodaszép Louisianaban. A történet ártatlan, kalandos, tele van tanulsággal. Az események ismerősek, gyerekkorában mindenki átélte őket. Különleges azért volt, mert ráébresztett arra, hogy régen az emberek sokkal közelebb álltak a természethez. Életük fontos része volt a kék ég és minden ami természetes, tiszta. Sokkal egészségesebb volt így élni, a nehézségeket is könnyebben át lehetett hidalni.

Hiányozni fog a nyár, a szabadság és az áldott napsugár

Eljött a munka ideje! El kell fogadtassam magam annyi új emberrel, hasznossá kell váljak számukra mert ez a munkám. Nehéz lesz és emiatt félek. Félek az esőtől, a hidegtől, a sötét idegentől. Nem szabad elfelejtenem, hogy a Jóisten segíteni fog. Ő velem van olyan régóta és mindig megóvott a rossztól. Észbe kell tartanom, hogy nem hagy el sosem és így nincs is amitől félnem.

A titkos kert

Ha lenne egy titkos kertem akkor csak egy valakinek mutatnám meg, csak egy valakinek adnák kulcsot. Oda mennék ha bántódás érne, ott üldögélnék a fák alatt es nézném a felhőket, gondoznám a virágokat. És a kert szeretne engem, szeretné azt akinek a kulcsot adom...Kinek adjam a kulcsot?

You’ll never find rainbows if you’re looking down.

Nem tudom elkerülni, hogy néha ne kövessek el hibákat, pont úgy ahogy nem szándékosan sértem meg azokat akiket a legjobban szeretek a világon. Akaratlanul is megbántom őket ... akaratlanul is megbántódok. A szeretet mégis mindent megold!

Egyedül indulunk útnak…
Megtettem azt amit kellett: útnak indultam mint bárki más, de féltem mert egyedül nem jó. Ha leesel nincsen aki kezét nyújtsa és leporolja térded. Nincsen aki átöleljen ha félsz a sötétben. Ki gyógyítsa meg csókjával a sebed, ha fáj?

Amikor kislány voltam sokszor éreztem magam egyedül. A szüleim dolgoztak, én velük akartam menni: játszottam volna édesanyám irodájában - a gyár udvarán apummal csak sajnos ez nem volt lehetséges. Így is eltelt az idő ...
Amikor együtt voltunk mind a négyen, akkor voltam a legboldogabb. Ez akkor volt amikor Karácsonyt ünnepeltünk és elmentünk együtt a templomba, amikor vasárnap mákos kalácsot ettünk vagy felmentünk a hegyekbe kirándulni. Ezek az emlékek élénkek, bármikor mosolyt csalnak az arcomra és kellemes érzéssel töltenek el.

Az amit csinálok...

Egyszer eldöntöttem, hogy gyerekekkel akarok foglalkozi és ezért angol tanítónéni lettem. Így neveztek el a harmadikosaim és nagyon megtetszett ez az elnevezés. Rájöttem arra, hogy nagyon szerencsés vagyok mert azzal foglalkozom amit szeretek. Gyerekeket tanítok, oktatok és nevelek.

Szeretem a munkám! Van amikor nagyon jó, van amikor fájdalmas. Sok boldogságot és sok szenvedést látok. Az én dolgom alapvetően az, hogy biztassak, bátorítsak, védelmezzek és szeressek.